a magyar popzene a rendszerváltás előtt is hanyatlott, nagyjából az egész, úgy, ahogy volt. Itt utalnék két alapműre a témában, egyrészt Gitár János írására a magyar dal napjáról, másrészt Smalladam írására a Petőfi rádióról. Továbbá Erdős Péter kurva anyád.
Kivétel, ahol az úgynevezett széles néptömegek (tehát milliók) releváns popzenével találkozhattak, szerintem lényegében egy volt, a tévéműsor-szignál, és ezt már egyszer elkezdtem gyűjteni:
- Panoráma: Tangerine Dream - Choronzon
- Körzeti híradó: Presser - Electromantic
- Delta: Dissevelt — Baltan - Song of the second Moon
- Új reflektor: The Rolling Stones - Undercover of the Night (Klág találata)
De mi volt még?
Az Ablak zenéje: Space - Final Signal. A késő-kádárizmus közérzeti műsorának találkozása a dekadens francia elektrodiszkóval, őrület. Mintha ma Justice menne a tévés Napló alatt.
Tényleg. És vajon ugyanaz az egy jóérzésű ember munkálkodott a háttérben, aki a Deltánál is?
(Ja és A hét Vangelis-féle nyünnyögését meg direkt mellőzzük, az szerintem melléfogás.)
Helyesebben a Delta zenéjét az Electrosonics szerezte, including Tom Dissewelt és Kid Baltan.
Képújság: Szabó Gábor
A HÉT főcím: Vangelis - L’enfant
Über alles :-)
